A kolostorot és a Szent Márk-templomot először 1312-ben említik, de mai maradványai a 16. és 17. században nyúlnak vissza. A Vinko Pribojević domonkos szerzetes ebben a templomban tartotta híres beszédét: „A szlávok eredetéről és dicsőségéről”. A 15. és 18. századi horvát családi sírok a korábbi háromhajós épület romjai közé tartoznak. A templom a „Nagy Éjszaka” (Veliko vijeće), a nemesség önkormányzati gyülekezetének találkozóhelye is volt. A kolostor a francia kormányhatóság alatt 1807-ben bezárult. A templom apse-ját a 19. század első felében kápolná alakították át.